Prológus

- Felkészültél?

- Igen.

- Megvan minden?

- Igen.

- Gyertyák, gyufa, emléktárgyak?

- Igen, Victoria minden meg van.

- De figyelj, ha nem szeretnél benne lenni, akkor megcsinálom egyedül? Tudom, hogy félős vagy, nem akarom az egyetlen barátomat is elijeszteni - folytak ki belőlem a szavak, egyrészt az izgatottság miatt, másrészt, mert siettünk befelé a szobánkba. A tábor nem nagyon foglalkozott semmivel  a tábortűz rakáson kívül, úgyhogy fel sem tűnt nekik, hogy leléptünk. 

 A tegnapi nap folyamán Missi Lay ránkzárta az ajtót, mivel "túl sok a negatív energia" a mi légterünkben. Missi nyilvános titka, hogy túl spirituális és hisz a sok internetes maszlagban. Nos, ezt azon a napon a mi javunkra fordítottuk. Úgy döntöttünk lemegyünk óvodás szintre és megtréfáljuk Missit, amiért 18 órán keresztül étel és víz nélkül kellett lennünk. Tulajdonképpen azt hiszi rólunk, hogy boszorkányok vagyunk úgyhogy felfedtük neki az igazi valónkat.

- A terv az, hogy te Missit és Veronicát bezárod a szobába, míg én elbújok odabent. A villanyt lekapcsolod, és én akkor meggyújtom a gyertyákat. A következő, hogy elkezdesz kántálni valamit latinul, míg én olaszul. Úgysem tuja egyik sem, melyik-melyik. Szóval, folytatjuk a kántálást és te megfogod Missi nyakláncát, amit a nagyanyjától kapott védelmezés céljából. Én meg magasra tartom Veronica angol kitűzőjét. Amint elértük a kellő hatást elkezdjük "megidézni Dollahot a démonok istenét" vagy mit. Érted? - fejeztem be hosszas beszédemet, de Zoe csak lenézően tekintett rám.

- Igen, így miután hatvanadjára is elregélted, igen értem.

- Remek. Na akkor, és elbújok bent te pedig idehívod Missit és Veronikát - mondtam ki gyorsan, majd el is tűntem. Az utolsó, amit láttam az Zoe elégedett mosolya. 

  Odabent elbújtam az egyik ágy sarkába és a gyertyát szorosan markoltam, szinte már olvadozott a kezem melegétől. Kicsit féltem, mert mi van ha valamit rosszul csinálok, egyáltalán meg fognak ijedni? Pillanatokon belül el kellett magamban döntenem, hogy félek-e vagy sem, mivel hallottam Zoe köhögését. Jobban bekuporodtam a sarokba és vártam. Az ajtó nyikorgása és a hűvös levegő, ami hirtelen beszállt az ajtón még mindig az emlékeimben van. A két lány azonnal felkapcsolta a villanyt, de Zoe rögtön ugrott, amint kulcsra zárta az ajtót. A villanyok lekapcsolódtak én pedig felálltam és az izzadt kezemmel szuper gyorsasággal gyújtottam meg a gyufát és utána a gyertyákat. Nem láttam a lányok tekintetét, ugyanis a gyertyák alig adtak világosságot. Így nekem is nehezebb volt. Amint meggyújtottam a harmadik gyertyát is, meghallottam Zoe lágy hangját, amely latin szavakat hangoztatott el. Veronica hangját hallottam meg először, ahogyan folyton ordít velünk, hogy mégis mi a jó büdös francot csinálunk. Aztán csatlakozott Missi is, aki csak nyögdécselt. Észrevettem, hogy Zoe már több mint fél perce kántál és úgy hallottam, mindig ugyanazt kezdte előröl, úgyhogy én is csatlakoztam. Egy régebben háziként feladott olasz szöveget magoltam be és azt kezdtem el mondogatni. A hangulat fokozásképpen egyre közeledtem a két lányhoz, akik szinte lefagytak, hogy mitől, azt nem tudom, de mintha szellemet láttak volna. Lassan előjött a lánccsilingelés, amit Zoe hallatott Missi nyakláncával, valószínűleg észrevette, hogy az az övé (mert a gyertyák egy minimális fényt azért adtak) és kiabálni kezdett Zoeval, aki már nevetést visszafojtva kántált tovább. Én pedig szabad kezemmel magasba emeltem Veronica kitűzőjét, de ő nem reagált, csak nézett előre a semmibe. Kezdett megijeszteni. Ezután elkezdtem azt, amit sohasem kellett volna. Megidéztem egy démont. Az interneten találtunk egy szöveget, ami állítólag megidézi a legnagyobb démon istent és az, aki megidézi magával hordozza egész életén át. Nos, a szöveg annyiból állt, hogy "Quod quasi ignis ardens tenebris bellus Dominus exoriri et in posterum futurum sit", fogalmam sem volt mit jelentett, mert a google szabad fordítás szerint semmi értelmeset. Zoe elhallgatott és ezzel együtt nagy csönd lett. Összesen négyszer mondtam el a szöveget, s a negyedik végén, mintha megállt volna a levegő. Hangos lélegzés következett. Fülsüketítő, egyre hangosabb volt és minden hangot kizárt maga körül. Csak a lélegzést hallottam. Elaludtak a gyertyák én pedig térdre rogytam, nem bírtam azt a hangot, ami a mai napig minden este előjön. Kétségbe esetten segítségért kiáltottam, de mintha mindent és mindenkit elnyelt volna a föld. Eltűntek. Már a könnyeim folytak és égett a szemem, mintha a könnyeim tűzből lettek volna. Sikítva, összerogyva feküdtem a padlón, a könnyeim folytak és féltem. A következő, amire emlékszem, hogy Zoe és a tanárnő nyugtatgatni próbálnak. A háttérben azonban ott volt Ben, Leila, Tomy és Missi. Veronica sehol. Felnéztem és kezemet elengedtem a fülemtől. Értetlen tekintettel néztem körbe. Mindenki kikerekedett szemekkel figyelte, mit fogok csinálni. A tanárnő felsegített és adott egy zsebkendőt. Megtöröltem a szemeim, amik még mindig égtek. Újra körbe néztem, s megszólaltam:

- Mi történt? - Zoe közelebb lépett, de azonnal vissza, mintha beleütközött volna valamibe.

- Victoria, valami nagyon rossz dolog történt - szólt Zoe még egyet hátralépve. - Nem tudod mit tettünk - lábadt könnybe a szeme.

 Mindenki minket nézett. A tanárnő értetlenkedve állt, Zoe kétségbeesetten szipogott és Ben a háttérben lenézően tekintett rám. Nem volt sok időm átgondolni mit reagáljak. Egy fiatal nő sietett be az ajtón meglökve Zoe vállát.

- Megtaláltuk Veronicát - lihegett.

- Hol? - szóltak a háttérből.

- A hotel tetején. Le akart ugrani.